A varjú (Badb) és a holló (Bran)


A madarak általában a kozmikussággal, az éggel és az istenek felé törekvéssel kapcsolhatók össze. Sok helyütt lélekszimbólumnak számítottak. Az égi üzenetek közvetítõinek tartva ezeket az állatokat, a régiek kitaláltak egy bizonyos jóslási fajtát is, melyben a madarak röptét kísérték figyelemmel és abból vontak le következtetéseket.
A holló sok nép körében baljóslatúnak számított, az ördöggel és általában a szerencsétlenségekkel kapcsolták össze. A történetekben a boszorkányok segítõiként, familiárisaként van jelen. Lélekvivõ madár, aki a világok között közvetít. A vízözön után õ az elsõ állat akit Noé kiküld, nézze meg, van e már kikötésre alkalmas szárazföld.
A kelta mitológiában Callatin boszorkánylányainak állata. Callatin az ír mitológiában, a fomoiri nép druidájaként szerepel, aki tizenhét évig tanulta a mágia mesterségét. Hetvenhét fiúgyermeke mellett, akik szintén ezt a mesterséget ûzték, volt három félszemû leánya is. Mikor a népes família Cú Chulainn ellen harcolt, elveszítették a csatában bal karjukat és jobb lábukat, de mérgezett lándzsájukkal komoly ellenfélnek számítottak. Végül Fergus szúrta le a boszorkánymestert, hogy megmentse barátját. Miután a varázslók csatában nem tudták legyõzni az ulsteri hõst, csellel próbálkoztak. A három boszorkány megfõzött egy kutyát az út mellett, amerre Cú Chulainn elhaladt. Mikor odaért melléjük, az asszonyok mgkínálták a hússal, és "Cullan kutyája" elfogadta. Amint elvette tõlük a darabot, rögtön érzéketlenné vált a karja és a válla, így hûséges segítõjének, Laeg-nek kellett tovább vezetnie a harcikocsit, hogy megmentse urát a biztos haláltól. Egy másik változat szerint a három némber holló képében csalta Muirthemné mezejére a hõst, hogy ott elveszejtsék.
A holló nem minden mitológiában vésztjósló madár. Az észak- ázsiai mitoszok szerint ez az állat vág csõrével lyukat az ég sátrán, hogy beáradhasson a nap fénye. Õ lopja el az égitesteket az emberek számára, és õ tanítja õket a párosodásra is. A korják nép úgy tartja, a Nagy Holló rendezte el a világot, és õk tõle származnak. A görög mitológiában Apollón küldötte. Két holló, Hugin és Munin segíti a germán fõistent, Odint is.
Az ír keltáknál a varjú a halál és a háború hármas istennõjének, az ír Badb-nak az állata volt. A név csuklyás varjút jelent. Morrighan, Nemhain és Macha istennõk összefoglaló neveként használják. A három istennõ félelmet és bátorságot egyaránt gerjeszthetett a küzdõ felekben, így befolyásolva a csata kimenetelét. Morrighan halálistennõ varjú alakjában jelezte az ulsteri hõs, Cú Chulainn bekövetkezõ halálát, úgy, hogy a férfi vállára telepedett, miután az visszautasította a nõ szerelmét és dühében meg is sebesítette. Õ volt a háborúk, a csaták és a párbajok igazságos istennõje, akit Daghda magáévá tett a patak partján -mikor Morrighan a harcosok ruháit mosta- hogy ezáltal is biztosítsa népének a békét. Nemhain a harci téboly istennõje, Nuada király felesége, aki csatában együtt harcolt társaival. Idõnként nõ, idõnként varjú alakjában vett részt az ütközetekben. Macha a háború istennõje. Elsõként Nemed felesége volt, majd egy ember férfi, CrunChu vette feleségül, aki azzal dicsekedett, felesége gyorsabban fut az ulsteri lovaknál. Miután a király parancsára bebizonyította elsõségét, megátkozta a tartomány férfijait, majd ikreket szült. Ettõl fogva az ulsteri királyok várát Emhain Macha-nak, vagyis Macha ikreinek nevezték.
A történetek szerint még 1014-ben is, mikor Brian Boru, a híres északi király Clontarf-nál legyõzte a viking seregeket, akkor is ott röpködött a hármas istennõ varjú alakjában a harcolók feje felett.