Szomorú világ

Szél rángatja vállam

 Szél rángatja vállam,
vihar a ruhám.
Életem orkán.
Pihenjetek elemek,
csillapodjatok
Egy kicsit most fáradt vagyok

Tóparti anzix

Óvatlan araszol egy nagy púpos bogár,
Mögötte kaszával setten a Halál.
Bevárom, s látom, én vagyok a bogár.
De hová lett mögüle a megváltó Halál?

Hogy vagy?

Padló alatt tíz centivel, mondanám,
De ez a padló a Föld közepén van ám.
Agyam monoton dobol,
Lelkemben sötétség honol.
Ezer fájdalom szaggat
Baljós félelem igazgat.

Nem lesz itt gyógyulás,
Sem siker, sem semmi más.
Gúnyos hang szól,
Mi van kispajtás?

Kínpadon

Különös álom ülte meg lelkemet,
Fadárda döfködte mélyen testemet.
Az iszonyú kín csontig hatolt,
De senki sem erőszakolt.
Magam tartottam mellkasom, s karom,
Pedig ébren azt mondom, nem akarom.
Fájdalmas lyukakkal teli testem,
A látványtól összeestem.
Az szolgálhat lelkem vigaszára,
Hogy az utolsó lyuk volt csak hátra.
Barátim erőből főzzetek levest,
Hogy kibírjam a célegyenest

Miért?

Miért kell élnem, ha fáj?
Miért vagyok szárnyszegett madár?
Miért nincs gyógyír az életre,
csak a nagyszerű halál?

Se élni, se halni,
A lét kínja mar,
Bár szűnnék meg hamar.

Törött szárnyam
Tehetetlen verdes
Az irgalom másfelé repdes

Önmagam megölni,
Mily nagyszerű tett,
Eldobni e gyászos életet.

Erőm még ehhez sincs,
Agyamban tombol a nincs.
Mozdulatlan várom,
Hogy elér a vég,
S lelkem többé nem ég.

Nem kell több kín és gyötrelem,
Sem öröm, sem lázas szerelem.
Megfáradt már a lét,
Elmondja végső énekét.

Felejtsetek, nem is voltam,
Egy ismeretlent leltek holtan
A Földön csak álmomban voltam.

Kérdés

 Fekete angyal mikor jössz már értem,
Mit kellett, már nem megéltem?
Miért hagysz itt egyedül?
Rám a sor mikor kerül

Végre?

Kérés

Fejed csak bólogat
S ígér még álmokat.
Vajon higgyek-e neked
Hogy kaszád nem fened 

Rám?

 Kellenek-e álmok,
Miket vakon kreálok?
Ki venné még hasznát?
Vidd el a mihasznát

 Már!

Halál angyala

Halál angyala vigyél el kérlek,
Hadd legyek, ki holnap már odaát ébred!

Kérdés

Miért lebeg a halál gúnyája rajtam?
Miért nem vagyok az, ki voltam?
Hová lett viruló életkedvem?
Mi megvolt ha kellett, ha nem.

 Meg kell halni, hogy születhess, értem.
Nincs ellenem semmi, csak értem.
Miért félek mégis meghalni?
Segítsetek végre megadni

 Magam!

Igazad van

Bár igaz lenne,
Hogy meghaltam légyen.
S felednének
Földön s égen.

 Emlékezni rám
mi haszna?
Csőd voltam egyedül,
Párnak meg mihaszna.

Jajkiáltás

Lelkem kertjében csupasz fa áll,
Rajta kéjjel ül tort a halál.
Szívemből keserű dal fakad,
Istenem, mivé lett fiad?

Megtöltötte

Megtöltötte szívemet a bánat,
Fogom magam, s felgyújtom a házat.
Hogy elégjek, bent maradok végig,
Füst formájában szállok fel az égig.

Kiszáradt patak

Kiszáradt patak van szemem helyén,
Könnyeim már nem mossa a Fény.
Fekete ruhában bandukolok,
El sem hiszem, hogy én, én vagyok.

 Csattoghat, döröghet tőlem az ég,
Bennem a tűz már rég nem ég.
Tovább itt élni nem akarok,
A Földön már csak testben vagyok.

 Fekete ég a szemfödelem,
Ez vers a végénekem.
Madárdal kisér új utamon
Hol a Fény felragyog, tudom.