Hogyan zajlott le a boszorkányper?

A boszorkányőrület korában elég volt a szomszédok irigysége és rosszakarata, egy meggondolatlanul kimondott szó, például egy káromkodás, és bárki máris boszorkányság gyanujába került. A helyi boszorkányvadászok, akik járták az országot és minden híresztelésre lecsaotak, hamar késten voltak a feljelentéssel. Jogi védelmet általában nem kapott a vádlott, bizonyítási eljárást nem folytattak, és a bírók nem igényelták, hogy a vádlott mellett is legyen tanú. A boszorkányperek a 16. századtól kzdve meglehetősen egységs képet mutattak. Egy gyanusított további személyeketnevezett meg, akik újabb neveket adtak meg és ez így ment tovább. A "beismerő vallomásba" besegített a kínzáz is. A vád megerősítéséhez a boszorkénypróbát végezték el. Ha a per kimondta a boszorkány bűnösségát, általában halálos ítélet következett. Sok dűlönév, például a Boszorkányrét és a Boszorkánytér emlékeztet még ma is a kivégzések helyszínére. Boszorkánypereket a 16. századtól a késő 18. századig rendeztek, s ezekben az egyházi és világi bíróságok egyforma buzgósággal vettek részt, egymást támogatva. A perek száma 1590 és 1630 között rohamosan emelkedett.Becslések szerint az eljárások háromnegyede Közép-Európára, Németalföldre, Svájc nyugati részére és Németországra korlátozódott. Hazánkban Könyves Kálmán kimondta: "Boszorkányok márpedig nincsenek."