Amityville


Újonnan indult sorozatunkban olyan, állítólagosan megtörtént eseményeket ismertetünk, mely a paranormális szellemjelenségekkel kutatókat igencsak foglalkoztatta. Első történetünk, Amityville méltán szállhat versenybe a legismertebb szellemhistóriák között. Az ügy annak idején hatalmas port vert fel, és mai aktualitása is van - a sztoriból készült film újrafeldolgozását ezekben a hónapokban mutatták be a magyar mozik.
A New Yorkhoz tartozó Amityville a hetvenes évek közepén vált közismertté, amikor George és Kathy Lutz elmondta a sajtónak, hogy milyen bizarr események játszódnak le a házukban hónapok óta.
A hihetetlen elmondások között szerepeltek repkedő disznók világító, vörös szemmel, vérrel telefröcskölt falak, légyrajok és démonkapu a szoba közepén. A pár nemrég költözött Long Island-re, az Ocean Avenue 112. sz. alatti házba, amikor elkezdődtek a titokzatos események. Bármi is zaklatta őket, valószínűleg ugyanaz a dolog volt, ami őrületbe kergette Ronald DeFeo-t ugyanabban a házban 1974. november 13-án. A fiú lelőtte anyját, apját, két fivérét és két nővérét egy vadászpuskával.
A Lutz házaspár 1975-ben vásárolta meg a házat, decemberben költöztek be három gyermekükkel együtt. 2-3 héten belül azonban kiköltöztek, majd 1976. februárjában a médiához fordultak történetükkel. Senki sem bizonyos abban, hogy mi történhetett valójában.
Miután a házaspár beköltözött, egy barátjuk tanácsára elhívtak magukhoz egy papot, bizonyos Ray Pecoraro atyát, hogy áldja meg a házat. (A pap nevét később sokáig titok övezte, míg a szorgos bulvársajtó ki nem nyomozta.) Az atya, amikor elhagyta a házat, csak annyit mondott, hogy nagyon különös érzése támadt az egyik emeleti hálószobában, a családfő erre megjegyezte, hogy azt csak varrószobának fogják használni. "Nagyon jó" - mondta a derék pap - "amíg senki nem alszik ott, nem lehet baj."
Kezdetben különös hideget észleltek a ház egyes pontjain, zárt ajtók nyíltak ki és csapódtak be, különös, koppanó zajokat hallottak. George egy fantom zenészcsoportot észlelt, akik "fel-alá masíroztak" a ház körül. Kathy egy alkalommal azt érezte, hogy valaki hátulról átöleli a konyhában, de amikor hátrafordult, senki sem volt mögötte. Később felfedeztek egy rejtett, vörösre festett szobát is a földszinten, a lépcsők alatt, mely nem is volt feltüntetve a ház eredeti alaprajzán, és ahonnan időnként rothadt, alattomos bűz terjengett. A család kutyája vonyítva hátrált el a bejáratától.
A helyzet rohamosan rosszabbodott. Ördögi arcokat véltek látni éjjelente az ablakon benézve. A falakat zöldes nyálka kezdte bevonni, George pedig úgy viselkedett, mintha szellemi megszállottság alatt állt volna. Csuklyás alakokat láttak a házban, majd legyek rajai lepték meg őket, hirtelen előbukkanva a semmiből. Néha teljesen váratlanul fagyosra hűlt a szoba levegője, különös, rossz szagok terjengtek, tárgyak repkedtek. A legkisebb gyerek, Missy egy "ördögi disznóról" számolt be, akit "Jodie"-nak nevezett el, és arról, hogy kommunikálni próbált vele. Kathy arról számolt be, hogy éjjelente láthatatlan kezek ütlegelték, karmolták, sőt egy éjszaka felemelkedett az ágyából, és lebegett a levegőben.
A család kétszer próbált meg imákat mondogatva végigjárni a házon. Első alkalommal a kisfiuk kezére csapódott rá egy ablak, alig tudták kiszabadítani. A fiú keze vörösen feldagadt, de érdekes módon, amikor elindultak vele a kórházba, ahogy kiléptek a házból, a sírása abbamaradt, a kezén pedig nem látszott többé a sérülés. Második alkalommal különös hangokat hallottak: "Hagyjátok abba!" Rá kellett ébredniük, hogy ezzel nem sokat érnek el.
A család 28 nap után elmenekült a házból. Ekkor Ed és Lorraine Warren kezdte el kutatni a rejtélyes eseményeket, ők Amerika legismertebb "démonkutatóinak" számítottak. Lorraine tisztánlátóként és médiumként is közismert volt, férje pedig a kísértetek és démonok specialistájának számított. Vizsgálataik során megállapították, hogy a házat indián szellemek árasztották el, de sok nem emberi kísértet is volt közöttük. A történetből könyv, majd film készült. 1976-ban egy paranormális jelenségeket kutató professzor, Dr. Stephen Kaplan utazott Amityville-be, aki abban az időben az Amerikai Parapszichológiai Egyetem igazgatója volt. Ő arra a következtetésre jutott, hogy az egész történet gyanús, és mindez csak beugratás volt. Warrenék fenntartották álláspontjukat, és súlyos váadkodásba kezdett mindkét csoport. Az ügy nevetséges hatalmi harccá fajult.
A következő pár, Jim és Barbara Cromarty, aki elfoglalta a házat, semmi különöset nem tapasztalt, kivéve a turisták tömegét, akik elárasztották a környéket.
Az Amityville-ben lejátszódó események azóta is foglalkoztatják mind a kutatókat, mind a médiát. George Lutz két honlapot is tart fenn, melyeken folyamatosan nyomon követhetőek a kutatási eredmények, és dokumentációs anyagok is letölthetőek, többek között annak a hazugságvizsgálatnak a rendőri anyaga, mely minden kétséget kizáróan azt állítja, hogy a Lutz házaspár minden szava igaz.