A boszorkányság eredetét, a néhai Dr. Margaret Murray az őskor kőkorszakáig vezette vissza (kb.25. 000 év). A boszorkányság alapja a pogány hit, és egész Ny- Európában szervezett vallás volt a kereszténység térhódításáig. Őskori elődeink élete a vadászat sikerén múlott. Akkoriban az emberek világát istenek tömege népesítette be. Úgy vélték, mindegyik természeti jelenségben egy- egy önálló szellem ölt alakot… a természet, benne az állatok is ember feletti, azaz isteni tulajdonságokkal rendelkeznek, tehát istenek. Ezt a hitet nevezzük animizmusnak.
	Régen nagy részben agancsos állatokra vadásztak. Később a vadászat istene is szavakkal ékesítette magát. Így lett az első pár lépés a vallás felé.A vadászat istenével együtt létezett egy istennő is. A rokonszenvmágia részeként, az ősember, párzó állatokat ábrázoló agyag- és kőszobrocskákkal, továbbá a horda ill. a törzs termékenységi rítusaival egybekötött szertartásokkal vélte biztosítani a sokasodást. Ezek a kis szobrocskák érzékletesen túlhangsúlyozzák a női termékenység fizikai jeleit. Az emberek fejlődésével a hitvilág is változott. A rítusok szaporodásával egyidejűleg fejlődött ki, egy sajátos tudású réteg, a pogány papság. Egyes európai vidékeken e kevés vezető sámánt, papot és papnőt wiccának hívták. (Eredetileg a wicca= férfi, a wicce= nő) a szó eredeti jelentése: Bölcs
	A wicca egy személyben volt orvos, bíró, tanácsadó, varázsló és pap. Tejhatalmú közvetítőként működtek isten és ember között. A nagy ünnepeken őket is szinte istenként tisztelték. A kereszténység megjelenésekor nem történt tömeges áttérés az új vallásra. Mesterséges vallás. Egész országokat nyilvánítottak hatalmi szóvak kereszténynek, holott valójában, csak az uralkodó vette fel a kereszténységet, azt is főleg bizonyos politikai formaságok kedvéért. A pogány hit követői a kereszténység vetélytársa volt. Ilyenkor szokás a régi hit követőit, az új vallás ördögeiként emlegetni. Az ördög fogalma vallási kitaláció.
	Az ősi hitek követőit pogányoknak, ill. barbár népeknek tartották. A pogány szó latin eredetű és eleinte nem jelentett többet vidékinél. Az úgynevezett barbárok pedig a pusztákon, a szabad térségeken élő vándorló emberek voltak. Eredetileg semmi rosszat nem jelentett pogánynak lenni. Ártalmatlan rokonszenv máglyát űztek. A pogány megnyilvánulásokat egyre több gyanakvás övezte, majd vádaskodássá fajultak a dolgok. 1484-ben VIII. Ince pápa bullát adott ki a boszorkányság ellen. Két évvel később, két német dominiákus szerzetes, rettenetes boszorkányellenes koholmányt agyalt ki. A boszorkány pörölye címen híressé lett vádaskodó okiratot. A teológiai egyetemen, ami akkor cenzori feladatokat is ellátott, az ottani teológusok visszautasították. A két szerzetes, mivel nem járt sikerrel a teológusoknál, aláhamisította a papírt. A hamisítás tényére csupán 400 évvel később, 1898-ban jöttek rá. Beismerő vallomásokat csikartak ki a vádlottaktól, akár kínvallatással…
	Durva becslések szerint a boszorkány üldözés során (javarészt a felvilágosult reneszánsz korszak idején) 9 millió nőt, férfit és gyermeket végeztek ki vagy kínoztak halálra a hamis vádak bűvöletében. Természetesen nem mindenki volt pogány. Pompás alkalmat adott egyeseknek, hogy leszámoljanak politikai vagy családi ellenségeikkel, vagy akit irigyeltek. A rejtőzködést követő 300 év alatt a boszorkányság összes formája eltűnt az emberek szeme elől. Ám a hit, mely az ősidőkben gyökerezett, és kibírt több 10ezer évet, nem halhat ki egykönnyen. Kis csoportokban, gyakorta a családtagokból szervezett gyülekeztetekben fennmaradt a mesterség és a hit. 1951-ben, először Angliában helyezték hatályon kívülre a boszorkányok ellen hozott törvényeket. Így megkésve, de ők is szót emelhettek… Közülük jó ideig egyedül Gerald Gardner emelt szót a mesterség érdekében. Sokan tanultak a történelemből és nem álltak ki a nyilvánosság elé. Az írásos feljegyzések pedig alig maradtak meg, hisz az üldöztetéskor csak a háttérben tevékenykedtek… Gardner újra talpra állította a boszorkányságot, és újra megismertette a világgal… A boszorkányság helyet követelt magának a múlt történelmében, amint megvan a helye a jelenben, és a jövőben is…