A Kelta -Wicca Hagyományõrzõk Egyházának jelképe a kozmikusságot jelképezõ körbe írt felfelé (szellemi sík felé) irányuló háromszög, benne az õsi háromkarú spirálszimbólummal, a triskelével. A spirál a druidák leggyakoribb szimbólumai közé tartozik. A kifelé csavarodó a születést, a kiáradást, a fejlõdést, míg a befelé haladó a halált, a beszûkülést és a megérkezést szimbolizálja. A neolitikum kõemlékeinek elmaradhatatlan motívuma, már a kelták elõtti idõben is jelen volt. Neve a latin spiro, lélegzet szóból származik. Sok helyütt beavatási jelkép volt, kanyaru-latai megfeleltek a beavatás fokozatainak. A szertartásos spiráltánc és labirintus-járás mind a helyes útra térést, a magasabb szintre jutást voltak hivatottak elõsegíteni. A pogány hagyományban a természet megújítása és a körforgás elõsegítése végett járták a spiráltáncot a nagyobb ünnepeken, fõként tavasszal, Ostara és Beltane napja körül. A kettõs spirál kifejezi a természet meghalását és újjászületését, a világ dualitását.
Termékenység- szimbólumként az anyaméh és a hold, férfi jelképként a kozmikus kígyó megjelenítõje.
Az ábrán látható háromkarú spirál a triskele. Ez a szimbólum egy közös középpontból kiinduló, az óramutató járásával ellentétes irányba forgó három spirálból áll. A kelta kozmonológia hármasságát, a földet, az eget és a tengert (vizet) jelképezi. A triskelét mozgató erõ a tûz, vagyis a(z) (isteni) szikra. Középpontja maga az õstermészet (tér). A kör talán az ember legelsõként használt szimbóluma. A végtelen és a tökéletesség jelképe. A vándorló népek sátrainak és az õsi városoknak egyaránt kör volt az alaprajza. Az atlantiszi város jele a négy részre osztott kör, az ég és a föld harmóniájának kifejezõje. Az ebben található vonalak a négy égtáj, az év négy évszaka a négy õselem, közepe az isteni erõ, a tökéletesség és az ötödik elem szimbóluma. A nappálya (kör) négy nagy állomását is jelöli a napkerék, más néven Wotan -kereszt. Az ábrán látható négy kis négyzet (a fizikai sík jele) szimbolizálja az irányokat és az alapelemeket. A klasszikus európai tradíció szerint az északi irány a föld, a déli irány a tûz, a nyugati irány a víz és a keleti irány a levegõ. Írország felosztása szerint a nyugat a víz (Munster tartomány), az észak a levegõ (Connaught), kelet a tûz (Ulster) és dél a föld (Lenster). A négyzetekben található gömbök magát a Földet, vagyis mind a négy elem "földies" megnyilvánulásait jelképezik.
|