Szomorú világ
Már nem látok rongyos szétszakadt bolondot s már nem látok sugárzó őrömöt mely áthatja a világot meghal egy fejlődő csillag, porbahull vágya mielőtt tündökölt volna a csodálatraméltó álma helyette belehalt a múltba és a szomorú mába gondolatai beleolvadtak az aligélő világba.
Szél rángatja vállam
Szél rángatja vállam, vihar a ruhám. Életem orkán. Pihenjetek elemek, csillapodjatok Egy kicsit most fáradt vagyok
Tóparti anzix
Óvatlan araszol egy nagy púpos bogár, Mögötte kaszával setten a Halál. Bevárom, s látom, én vagyok a bogár. De hová lett mögüle a megváltó Halál?
Hogy vagy?
Padló alatt tíz centivel, mondanám, De ez a padló a Föld közepén van ám. Agyam monoton dobol, Lelkemben sötétség honol. Ezer fájdalom szaggat Baljós félelem igazgat.
Nem lesz itt gyógyulás, Sem siker, sem semmi más. Gúnyos hang szól, Mi van kispajtás?
Kínpadon
Különös álom ülte meg lelkemet, Fadárda döfködte mélyen testemet. Az iszonyú kín csontig hatolt, De senki sem erőszakolt. Magam tartottam mellkasom, s karom, Pedig ébren azt mondom, nem akarom. Fájdalmas lyukakkal teli testem, A látványtól összeestem. Az szolgálhat lelkem vigaszára, Hogy az utolsó lyuk volt csak hátra. Barátim erőből főzzetek levest, Hogy kibírjam a célegyenest
Miért?
Miért kell élnem, ha fáj? Miért vagyok szárnyszegett madár? Miért nincs gyógyír az életre, csak a nagyszerű halál?
Se élni, se halni, A lét kínja mar, Bár szűnnék meg hamar.
Törött szárnyam Tehetetlen verdes Az irgalom másfelé repdes
Önmagam megölni, Mily nagyszerű tett, Eldobni e gyászos életet.
Erőm még ehhez sincs, Agyamban tombol a nincs. Mozdulatlan várom, Hogy elér a vég, S lelkem többé nem ég.
Nem kell több kín és gyötrelem, Sem öröm, sem lázas szerelem. Megfáradt már a lét, Elmondja végső énekét.
Felejtsetek, nem is voltam, Egy ismeretlent leltek holtan A Földön csak álmomban voltam.
Kérdés
Fekete angyal mikor jössz már értem, Mit kellett, már nem megéltem? Miért hagysz itt egyedül? Rám a sor mikor kerül
Végre?
Kérés
Fejed csak bólogat S ígér még álmokat. Vajon higgyek-e neked Hogy kaszád nem fened
Rám?
Kellenek-e álmok, Miket vakon kreálok? Ki venné még hasznát? Vidd el a mihasznát
Már!
Halál angyala
Halál angyala vigyél el kérlek, Hadd legyek, ki holnap már odaát ébred!
Kérdés
Miért lebeg a halál gúnyája rajtam? Miért nem vagyok az, ki voltam? Hová lett viruló életkedvem? Mi megvolt ha kellett, ha nem.
Meg kell halni, hogy születhess, értem. Nincs ellenem semmi, csak értem. Miért félek mégis meghalni? Segítsetek végre megadni
Magam!
Igazad van
Bár igaz lenne, Hogy meghaltam légyen. S felednének Földön s égen.
Emlékezni rám mi haszna? Csőd voltam egyedül, Párnak meg mihaszna.
Jajkiáltás
Lelkem kertjében csupasz fa áll, Rajta kéjjel ül tort a halál. Szívemből keserű dal fakad, Istenem, mivé lett fiad?
Megtöltötte
Megtöltötte szívemet a bánat, Fogom magam, s felgyújtom a házat. Hogy elégjek, bent maradok végig, Füst formájában szállok fel az égig.
Kiszáradt patak
Kiszáradt patak van szemem helyén, Könnyeim már nem mossa a Fény. Fekete ruhában bandukolok, El sem hiszem, hogy én, én vagyok.
Csattoghat, döröghet tőlem az ég, Bennem a tűz már rég nem ég. Tovább itt élni nem akarok, A Földön már csak testben vagyok.
Fekete ég a szemfödelem, Ez vers a végénekem. Madárdal kisér új utamon Hol a Fény felragyog, tudom.
|