A Tarot történelme


A Tarot történelme igen töredékes. A kártya származási helye ismeretlen, feltehetoen (mint sok más) atlantiszi örökség. Írott emlékekre támaszkodva az ókori Egyiptomban a beavatásoknál már használtak hasonlót, egy memphisi templom oszlopain felismerhetők a képi ábrázolások. Egy másik feltételezés szerint Kabballista eredetű. Erre utal a Nagy Árkánum lapjainak száma, mely megfeleltethető a héber nyelv 22 betűjének. Egyesek héber eredetre vezetik vissza a kártya nevét is - TARO - ROTA - ORAT - TORA (Tarot; forgatni v. kerék; ékesszólóan beszél; Tora - avagy Törvény). Franciaországban került a szó végére a T, hogy könnyebb legyen kimondaniuk.
Történelmileg csak annyi bizonyos, hogy az első ismert csomag 1440-ben jelent meg Olaszországban. A "Visconti Aduk" néven ismert három paklit tekintik általában a jelenlegi kártyák elődeinek. A feltételezések szerint játéknak készültek, nemesek számára, és csak századokkal később bukkan fel újra, mint divinációs eszköz. A francia Marseilles kártyakészítői a 15. század második felében kezdték el standardizálni a kártyákat. Előtte mindenki eldönthette, hogy mely kártyákat óhajtja megtartani, és melyeket kihagyni, vagy helyettesíteni, a konzervatívabb nemesek ugyanis felháborítónak tartottak egyes jelképeket - főleg a Halált, az Ördögöt, és a Tornyot. Ezek miatt az egyházi vezetők meg is próbálták betiltani a Tarot-t.
A Tarot lapjainak első részletes leírása egy prédikáció formájában maradt ránk, valahonnan 1450 és 1470 közöttről. Egy ferences-rendi szerzetes tartotta, kijelentve, hogy a kártyát az Ördög maga találta ki és nevezte el. Természetesen mélyen elítéli használatát. Véleménye szerint az Ördög elnyeri mindazok lelkét, akik játszanak - hiszen ekkoriban feltehetőleg egy egyszerű játék volt.
A kártya, mint divinációs eszköz használata az első kartomanta, Etteilla nevéhez fűződik (Jean-Baptiste Alliette, 1738-1791). Ő írta meg a kártyajóslás első könyvét "Etteilla, ou maniere de se récréer avec un jeu de cartes", Etteilla, avagy hogyan szórakoztasd el magad egy pakli kártyával címmel. Ezen könyvben még csak 32 lap szerepel (plusz egy, mely a kérdezőt szimbolizálja).
Itt kapcsolódik a történetbe Antoine Court de Gébelin (1728-1784) kinek nevéhez, és az 1781-es évszámhoz fűződik a Tarot széles körű, divinációs eszközként való használata. Az úr református lelkész és tudós volt, igyekezett a vallási tolerancia, és az akkori modern tudomány útját egyengetni. Ő úgy gondolta, hogy a kártya egyiptomi eredetű, és misztikus tudást rejt szimbolizmusa. Konkrétan a Thot isten által leírt ősi egyiptomi mágia kulcsát vélte benne felfedezni. Innentől kezdve a Tarot észrevehetően fejlődni kezdett, s különböző titkos társaságok még változtatásokat is eszközöltek saját verzióikon.
Etteilla 1785-ben kiadja új könyvét, a "Maniere de se récréer avec le jeu de cartes nomées Tarots", Hogyan szórakoztasd el magad a Tarot-nak nevezett kártya egy paklijával címen. Természetesen tartalma egybecseng deGébelin akkor újszerű fejtegetéseivel a Tarotról, mint az egyiptomi bölcsesség forrásáról. Még tovább is ment: szerinte tizenhét mágus alkotta meg, mind Mercurius-Thot leszármazottai, a Tűz Templománál, az egyiptomi Memphisben, pontosan 1828 évvel a teremtés, és 171 évvel a Vízözön után, eszerint Etteilla könyvének publikálásakor pontosan 2125 éves volt. Természetesen Jean-Baptiste barátunk egy morzsányi bizonyítékot sem mutat fel. Alliette egyértelműen számított a kártya népeszerűségének ugrásszerű növekedésére, ő adta ki az első, kifejezetten kartomancia céljára használatos Tarot-t kb 1788-ban.
A Rosetta kő megtalálása nem adott bizonyítékot a Tarot egyiptomi voltára, ennek ellenére a teória fennmaradt. Sőt, 1857-ben feldúsult azon elképzeléssel, hogy a Roma nép - akiket az egyiptomiak leszármazottainak tartottak - hozta magával Európába.
A tizenkilencedik században a híres mágus, Eliphas Lévi vélt felfedezni kapcsolatot a Kabbala életfája, és a Tarot kártyái közt. Ezen új teória a 78 kártya egészét tette meg a misztérium kulcsainak, és izraeli eredetet kölcsönzött, de ismét csak nem volt bizonyíték. Ennek ellenére ez később, hogy a Tarot szimbolikája túlmutat minden határon, és egy egyetemes bölcsesség hordozója. Azóta szinte minden szimbolikával összefüggésbe hozták különböző csoportok.
A Teozófiai Társaság, az Arany Hajnal Hermetikus Rendje, a Rózsakeresztesek, a Fény Temploma, és az Adytum Építői (Builders of the Adytum, Dr Paul Foster Case alapította 1922-ben, az Adytum görög szó, jelentése "Belső Templom", vagy "Szentségek Szentsége". A B.O.T.A. teljes egészében a kabbalára, és a Tarotra épül, Jézus, mint kabbalista bölcs tanításait követik, de alapvetően ezoterikusoknak, nem keresztényeknek tartják magukat) megerősítették a Tarot pozícióját a 19-20. században.
1918 szintén jeles dátum a Tarot történetében. Ekkor adja ki ugyanis Arthur Edward Waite könyvét, a Tarot Kulcsát, melyhez Pamela Coleman Smith-szel együtt elkészíti az évszázad legnépszerűbb Tarotját. A paklit Rider-Waitenek (Rider volt a kiadó), Ridernek, vagy Waite-Smith Tarotnak is hívják. Jelentősége abban rejlik, hogy ez volt az első olyan csomag, melyben a Kis Árkánum kártyáin is vannak képek, melyek elősegítik a jelentés kielemzését. A későbbi kártyák nagy többsége átvette ezt a gyakorlatot, és Smith kisasszony képei minduntalan visszaköszönnek.