Az égtájak meghatározása


Minden mágusnak szüksége van némely mágikus operációhoz, a természetet járva feladata végrehajtásához vagy estleges helyzetekben arra, hogy nagyjából meg tudja határozni az égtájak elhelyezkedését.

NAP

A legõsibb módszer, ha a nap járását figyeljük. Leszúrunk egy karót a földbe, és az árnyéka helyzetébõl meghatározhatjuk az irányokat. Azonban figyelembe kell venni, hogy a nappálya ferde síkja következtében a kelet és a nyugati irányok évszakonként máshol helyezkednek el. (Nyáron egy kicsit északabbra télen egy kicsit délebbre kel, illetve nyugszik a nap.) Megjelölhetjük a felkelõ és a lenyugvó nap által vetett árnyékot, majd a karó és a két jel közti szöget megfelezve megkapjuk a déli irányt. (Ezzel a módszerrel készíthetünk napórát is.) Ha véletlenül tudjuk az idõt akkor kb. 06.00 órakor a karó árnyéka nyugatra 09.00 órakor északnyugatra 12.00 órakor északra 15.00 órakor északkeletre és 18.00 órakor keletre fog mutatni. Óramódszer: Úgy fordulunk, hogy a kismutató a nap irányába mutasson, majd a 12-es számjegy és a kismutató által bezárt hegyesszöget megfelezzük. Ez a szögfelezõ egyenes mindig dél felé fog mutatni.

CSILLAGOK

Éjszaka az északi irányt legkönnyebben a Sarkcsillag segítségével állapíthatjuk meg. Az égbolt északi pólusától egy fokra a Göncölszekér (Nagy Medve) csillagkép hátsó két ½kerekének½ az ötszörös távolságára található. E pont körül forog az egész északi égbolt.

BOLYGÓK

Ha nem az északi féltekén vagyunk (mert ez is elõfordulhat), vagy télen nem találjuk a Göncölt, akkor a bolygok is, útbaigazíthatnak minket. Ha egy darabig figyelmesen nézzük az eget, észre fogjuk venni, hogy a villódzó csillagok általában a látóhatárra merõlegesen mozognak (az északi, vagy a deli pólus körül), de az állandó fényû csillagok a zenit fölött egy köríven. Ezek a bolygók. Így nagyjából meghatározhatjuk az irányokat.

HOLD

A hold már egy kicsit nehezebb falat, mert sok összetevõt kell elég pontosan meghatároznunk. Kiindulva abból, hogy a nap mindig a teliholddal szemben van megállapítható, hogy ha a hold bal oldala sötét, akkor növekszik (elsõ negyed), ha a jobb oldala sötét, akkor a csökkenõ fázisban van (utolsó negyed).

É	É	ÉK	K	DK	D	DNY	NY	ÉNY
Újhold	24	03	06	09	12	15	18	21
Elsõ negyed	06	09	12	15	18	21	24	03
Telihold	12	15	18	21	24	03	06	09
Utolsó negyed	18	21	24	03	06	09	12	15

IRÁNYTÛ

A legpontosabb iránymeghatározást iránytû segítségével érhetjük el. Földünkön sajnos a földrajzi Északi-sark nem esik egybe a mágneses északi pólussal. Szerencsére ez a mi földrajzi szélességi fokunkon elhanyagolható, mindössze 0.15 fok, ami 1Km-en 3m eltérést jelent. Ha éppen nincs nálunk iránytû, akár készíthetünk is egyet. Keressünk valamilyen sima, mozdulatlan vízfelületet, pl. tócsa, vízzel teli mélyedést egy kiszáradt fatörzsön vagy sziklán, de egy akármilyen edény vagy pohár is megteszi, ha nem fémbõl készült. Keressünk valamilyen kisebb mágnesezhetõ tárgyat, pl. tû, borotvapenge, gémkapocs, tollrugó vagy egy kis darab drót. Fogjuk meg valamilyen szigetelõanyaggal (mondjuk, egy darab szövettel) és egy másik agyagdarabbal dörzsöljük meg, hogy kialakuljon az anyag polaritása, majd óvatosan helyezzük a vízre. Kézzel ne érjünk hozzá, mert leföldelhetjük a kialakult töltést és lehet, hogy téves eredményt kapunk. Ha a fémtárgyunk túl nehéz tegyünk alá a vízre egy levelet.

TERMÉSZETI MEGFIGYELÉSEK

Ez a módszer eléggé megbízhatatlan, de nagyon érdekes. Középeurópában az uralkodó széljárás az északnyugati, ebbõl az irányból több nedvesség kerül a talajra, és a szélnyomást gyakorol a növényzetre. Az egyedülálló növényzet délkelet felé hajlik, a moha rendszerint az északnyugati oldalon keletkezik. Az ágak növekedését a viharoldalon a szél akadályozza. A fák évgyûrûinek középpontja a viharoldal felé tolódik el, a fakéreg pedig repedezettebb, mint a szélvédett felén. A növények a déli oldalukon általában jobban növekednek, a termés nagyobb és egészségesebb. A fatörzsben vagy a kéreg alatt élõ rovarok is a melegebb oldalt szeretik. Hangyabolyok rendszerint a fák tövénél a napos oldalon találhatók. Hótorlaszok a szél irányában keletkeznek meredek lejtõkön és hegypárkányokon. Hófúvás után a széliránnyal szembeni oldalon keletkezik zúzmara. Szélfúvás okozta mélyedések a hóban fák, kövek, házak homlokzatánál a széloldalon keletkeznek.

EGYÉB JELEK

Régi templomok rendszerint kelet-nyugati irányban állnak. A házak nagyobb ablakai általában délre nyílnak. Szõlõskertek rendszerint dombok déli lejtõjén fekszenek.

EXTRÉM MÓDSZER

A föld forgásának a bizonyítéka a Foucault-féle ingakísérlet. A tehetetlenségi törvény értelmében egy test mozgásának sebességét és irányát megtartja mindaddig, amíg külsõ erõ nem hat rá. Tegyük fel, hogy a feltételek ideálisak: azaz nem fúj a szél, és rendelkezünk a szükséges eszközökkel és helyszínnel. Ha egy torony, szakadék, vagy egy magas fa tetejérõl megfelelõ hosszúságú mérõónnal meg tudjuk határozni az abszolút függõlegest és ugyanarról a pontról, ledobunk egy követ, azt tapasztaljuk, hogy a kõ a Föld forgásának irányában kissé elõrehaladt (a függõlegeshez képest) kelet felé, merthogy a kõ alatt a föld elfordul. Az 50. Szélességnél csaknem pontosan 300 m\s a földfelszín forgássebessége. Tehát ha 10m-röl ejtjük a követ kb. 2.5cm-t mozdul el a föld alatta, míg leesik.