Az Imbolc, druida nevén Oimealg az anyajuhok ünnepe. A skót-kelta „oimelc” szóból ered, melynek jelentése: „anyajuhok teje” (más források szerint "tejben"). A nyáj állatai vagy ekkor adnak életet az év első ivadékának, vagy méhük megduzzad és az élet teje csecsükbe és tőgyükbe áramlik.
Ez Brighid ünnepe, aki a tűz, a kovácsmesterségek, az ihlet és a család istennője a kelta mitológiában. Ő a források úrnője is, ezért tiszteletére számos szent kutat állítottak.
Imbolc megfelelője a görögöknél Antihestria volt, a Virágok ünnepe. Ilyenkor az emberek virággal díszítettél magukat, és virág koronát készítettek a tavalyi évben három éves korukat elért gyerekeknek. Ilyenkor kóstolták meg az új bort is, és búcsúztatták a fagyos telet.
Ez a fény ünnepe is, a "gyertyaszentelő". Ez az elnevezés a rómaiaktól ered, ilyenkor ugyanis gyertyás szertartásokat tartottak. Szergiusz pápa később elrendelte, hogy ez a nap Szűz Mária megtisztulásának szent napja legyen.
Az Imbolc szertartására az alkonyi vagy közvetlenül az alkony utáni percek alkalmasak. Általában lámpagyújtás idején tartjuk -bár ez csak néhány pillanat, s nehéz hozzá pontosan alkalmazkodni. Ezen az ünnepen a hagyománytisztelő emberek Brideo`gas-okat szoktak készíteni zab vagy búza szárából és kosarakba rakják, amiket előzőleg fehér virágokkal béleltek ki. A fiatal lányok házról-házra járnak a Brideo`gas-szal és adományokat kapnak.
A tűzhelyeket kitakarítják és új tüzet gyújtanak, az ágsöprűnek pedig a bejárati ajtó mellé teszik, annak szimbolizálására, hogy minden kisöpörtek vele, ami régi, és üdvözölnek vele mindent, ami új. A Nap újjászületésének tisztelegve minden szobába égő gyertyákat helyeznek ezen a napon.
Az Imbolc másik tradicionális szimbóluma az eke. Ősi szokás szerint ilyenkor egy feldíszített ekét húznak házról-házra, beöltözött gyerekekkel, akik ételt, italt vagy pénzt kérnek. Elutasítás esetén a felszántják a házhoz tartozó kertet. Más helyeken az eke szintén fel van díszítve, és whiskey-vel, vagyis az „élet vizével” öntözik meg. Sajt és kenyérdarabokat raknak a frissen kifordított barázdákba, a természeti szellemeknek való felajánlás gyanánt.
Az évszak jelképe a fehér virág, és szokás egy kristálytálkában havat tenni az oltárra. Pézsmaparfümmel, fahéj, fenyőtömjén vagy rozmaring illóolajjal bekent narancsszínű gyertya is kerülhet az oltárra, de ezt nem kell meggyújtani. A hó hamarosan elolvad, és ezt szokták használni a kör megszentelésére.
Az Imbolc ünnepi ételei a tehenészetekből származnak, mivel hajdan e napon a borjadzást ünnepelték. Ehetünk egy csupor tejfölt, vagy tejfölös, túrós fogásokat, a nehezebb, fuszeres ételekkel pedig a Nap elott tisztelgünk. A currys, borsos, fokhagymás, vöröshagymás, póréhagymás, mogyoróhagymás és snidlinges fogásoknak ilyenkor szintén helye van az asztalon. A fűszeres ételekhez keverhetünk mazsolát is. Valamennyi említett étel a Nap hevét jelképezi, egyúttal a hagyományos wicca étkezés alkotórésze Imbolc napján.