Elterjedt hiedelem: ha a tükör összetörik, bajt jelent. Ha éppen lány törte el a tükröt, 7 évig nem megy férjhez. Ennek a nálunk elterjedt babonának világszerte akadnak rokonai. Az afrikai zuluk például nagyon félnek a vízbe nézni, mert akkor ott megjelenik tükörképük, és attól tartanak, hogy azt a krokodilus elragadhatja. Az ősi társadalmi viszonyok között élő népek mindenütt sajátos tisztelettel veszik körül a tükörképet. Ami a tükörben megjelenik, az számukra nem visszavert fény - hiszen mit is tudhatnának ők erről -, hanem valami jelenés, szellem. A tükör ily módon félelmetes tárgy, mert látszólag benne lakik a bepillantáskor előbukkanó, tehát alvó alak. Ha a tükör eltörik, ez a szellem bosszút áll. Ily nézetek magyarázzák meg, hogy a kőkorszaki, nekünk szinte elképzelhetetlenül nehéz viszonyok közt élő emberek miért készítettek fáradságos munkával haszontalan tükröket; s ha már annyi időt pazaroltak készítésükre, miért temették el a halottakkal. Amerika aztékjai például tükröket csiszoltak obszidiánból, s e tükrök nagy számban kerültek elő a feltárt sírokból. Egyiptom ókori emlékei között is sok tükör akadt. A holtak tehát magukkal vitték a sírba a tükrök szellemét. A valóságot - ez esetben a fénysugár szabályos visszaverődését a tükörlapon -, különböző történelmi-társadalmi viszonyok közt élő emberek más-más módon fogták fel. Hófehérke meséjében a gonosz királyné a tükörben levő szellemtől kérdezi meg, ki a legszebb országában? A régi orosz babona szerint az a lány, aki az újév első percében - kezében égő gyertyával - belenéz a tükörbe, háta mögött meg fogja pillantani jövendőbeli férjét. E. T. A. Hoffmann egyik novellájában - amelyet Offenbach is feldolgozott operájában - az ellopott tükörképről ír. A modern társadalom embere a tükörképben saját vonásaira ismer, az ősi korok, primitív kultúrák embere azonban egy "szellemet" látott megjelenni. Ezért is vált a tükör varázseszközzé, szellemidéző szerszámmá, amelytől a jövendőt kérdezték. Vagyis minél kevesebbet tud az ember a valóság összefüggéseiről, annál inkább felruházza a tényeket félelmetes, képzeletbeli tulajdonságokkal. S minél kevesebbet ért az észlelt jelenségekből, annál inkább módosíthatja, értelmezheti, színezheti azokat a várakozás vagy félelem. Bélley Pál gyűjtéséből ------------------------------------------------   Európa szerte a halál beálltakor a legelső tennivalók közé tartozott egykor az ablak kinyitása, az óra megállítása és a tükör letakarása. Az ablaknyitás célja az volt, hogy az eltávozó lélek előtt szabadon álljon az út. Az óra megállítását valószínűleg a kézenfekvő analógia (élet megszűnése – óra megállása) hozta létre. Általában az órát csak a temetés után indították újra. A tükör, mint átjáró A tükör letakarását (egyes helyeken fehér, újabban fekete hímzett kendővel, terítővel) a mai napig leginkább az az iszonyat tarthatja életben, hogy a tükörben is lássák a halottat. A szokásban szerepe volt annak a törekvésnek is, hogy a halott ne lássa meg saját magát – ez ugyanis megnehezítené távozását, nem tudna nyugodni és feltámadhat, felülhet a koporsóban. A néphit tehát a tükröt egyfajta átjárónak is tekintette, két világ találkozási pontjának. Letakarásával megakadályozható a lélek visszatérése, az elhunyt békében tud nyugodni, eltávozni. A fenti két motívum mellett sok egyéb indokolás is ismert, ahogy Olvasónk is többféle magyarázatot kapott. Elterjedt volt például az a hit, hogy ha valaki belenéz a tükörbe, amikor halott van a háznál, sárgaságot kap. A gyász alkalmával ugyanis nem szabad a külsőre, a szépítkezésre gondolni, és a tükör letakarásával a gyászolók nem esnek kísértésbe. Minden tükörre külön kendő Az ún. tükörlekötő ruhaként sok vidéken női fejkendőt vagy vállra való fekete selyemkendőt használtak. Baranyában külön szőtték a tükör méretének megfelelően, és feketével mintázták a fehér vásznat. Kerülhetett felirat is rá: „Nyugodjál békében”, „Isten Veled” stb. A matyók a férfi halottaknak fekete klott kendőt varrtak, közepén kereszt alakban rádolgozott jaquardszalaggal. Ha idős asszony a halott, inkább fehér vászonból készítették a tükörlekötő ruhát: alsó, felső széle kék-piros szőttessel csíkozott, közepében ugyanilyen szőttesből készült a kereszt. De akadtak gyolcs tükörlekötő ruhák is, melyekre a kereszt alakot selyem vagy pamutfonallal hímezték. Azokon a vidékeken, ahol a soktükrös szekrény volt a divat, minden tükörre külön kötöttek kendőt.